A vulkáni működés során – valamikor a pleisztocén elején – a kiömlő láva beborította a terület tengeri üledékét. A gyorsan hűlő bazalt az összehúzódása során rétegesen összetöredezett, így alakultak ki az ún. bazaltorgonák, amelyek egy része a további lehülés során vízszintesen is töredezett, és így fémpénztekercsekre emlékeztető alakzatok jöttek létre. A későbbi kitörések lazább, finomabb szemcséjű kőzeteiből alakultak ki a tufás rétegek. A leghíresebb – néhol a hetvenméteres magasságot is elérő – bazaltorgonák, és tufás letörések a Badacsony hegyén láthatók, amelyek még így, félig lebányászott állapotban is lenyűgözők. A 436 méter magas bazaltplatóra több turistaút is vezet, amelyeken egészen a híres – a balatoni táj képét hatalmas bazaltkeretbe foglaló – Kőkapuig sétálhatunk. A lankás, barátságos szigligeti Várhegy kivételével a Badacsony mindegyik szomszédjánál ugyanezeket a felszíni alakulatokat találhatjuk, csak egy kicsit kisebb kiadásban. Mégis mindegyiknek van valamilyen sajátos íze, jellegzetessége: egyik helyen a letörések vadabbak, míg máshol a kőzet színe egészen más. Mindegyik hegyről, mint természetes kilátóról, fenséges látvány nyílik a Balatonra, az északi oldal tanúhegyeire és medencéire. A Badacsony és társai vízben meglehetősen szegények, ezért növényzetük is szárazságtűrő társulások és fajok gazdag mozaikjaként alakult ki: mészkerülő virágos-kőrises bükkösök, gyertyánosok, hársas-kőrises törmelékerdők. A tanúhegy lepusztult terület felszínének eredeti magasságát és rétegződését megőrző szigethegy.
Az egykori tenger alatti vulkántevékenységnek az eredménye, amely létrehozta a Balaton-felvidéken a Tapolcai-medence hegyeit (Badacsony, Szentgyörgy, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy, Haláp) valamint ezektől távolabb északra a síkságból kiemelkedő, egymástól elszigetelten álló bazaltkúpjait, a Somló-hegyet, a tőle méreteiben kisebb Kis-Somlót és a Ság-hegyet.A sziklás részeken szinte mindegyik hegyen megtalálható a sárga virágú sziklai ternye, a pirítógyökér és a szúrós csodabogyó. A Szent György-hegy nevezetessége az ősbükkös, amelynek évszázados fái között jó ideje nem járt favágó. Magyarországon csak itt található a melegkedvelő cselling-páfrány, de él itt pikkelyharaszt és Lumnitzer-szegfű is. A Tóti-hegy és a Csobánc sziklagyepein fekete- és leánykökörcsin díszlik, buglyos kőtörőfű él. A hegyek közötti medencék láprétjeiben több orchidea-és nősziromfaj nyílik. Az állatvilág a sokszínű élőhelynek köszönhetően igen gazdag. A hegyek rovar-, és különösen bogárfaunája több értékes fajjal büszkélkedhet, és mindennapi látvány a lábatlan gyík, valamint a pannongyík. A medencékben és a tó partjának nádasaiban vízi-, és kockás sikló él, de a vidra is mind többször bukkan fel. A hegyek erdeiben, szikláin kövirigó, vörös vércse és holló költ, a nádasokban több nádi énekes faj is fészkel. A terület legfontosabb kultúrtörténeti értékei a szőlészethez és a borászathoz kapcsolódnak. A hegylábak nagy részét gondozott szőlőültetvények foglalják el, hiszen a badacsonyi, gulácsi, Szent-György-hegyi és szigligeti borok minősége nemzetközi szinten is elismert. A szőlősök között és a falvakban nem ritkák a több száz éves borospincék, és a terméskőből készült házak – a népi építkezés remekei. Több helyen római-kori kőfaragások is hirdetik Bacchus és Diána tiszteletét. A terület ezen kívül is rendkívül gazdag történeti és kultúrtörténeti emlékekben: majd mindegyik hegyen találunk várromot, a hegyoldalakban régi kúriák, a szőlők között kápolnák, présházak szervezik maguk köré a balatoni tájat.