Keszthelyi-hegység élővilága

A Keszthelyi-hegység dolomittömege, a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával.
.. ....

Növényvilág
Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk (Fagus silvatica) elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, pl. fehér sás (Carex alba), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), sziklai páfrányok. A Keszthelyi-hegység dolomitjáról közel 80 védett ill. fokozottan védett növényfaj ismert, mint például a nősziromfélék, orchideák (köztük az adriai sallangvirág /Himantoglossum adriaticum/, a légybangó /Ophrys insectifera/, a gérbics / Limodorum abortivum/), árvalányhajak, kökörcsinek, körtikék, szegfűfélék. Ugyanakkor a hegység az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén fekete fenyőt (Pinus nigra) telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák. A Keszthelyi-hegység bazaltvidékének (Kovácsi-hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk találhatók. A Tátika Ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-hegység egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan, természetes vízfolyással. A Keszthelyi-hegység állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag.

Állatvilág
Számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka, pl. láncos futrinka (Carabus problematicus), lapos kékfutrinka (Carabus violaceus, amely az öreg bükkösök jellemző faja), kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és hazánk legnagyobb pattanóbogara, a Stenagostus rufus, illetve kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), kis tűzlepke (Thersamonia thersamon). A madarak egy része öreg fákban alakítja ki a fészkelőhelyét. Ezek közül gyakoriak a különböző cinege-fajok. A perem- és ligeterdők fajai a ritka fekete harkály (Dryocopus martius), és a kis fakopáncs (Dendrocopus minor) és a viszonylag gyakori zöld küllő (Picus viridis). Közönséges a lappantyú (Caprimulgus europaeus), gyakori a léprigó (Turdus viscivorus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a héja (Accipiter gentilis). A terület vonzó denevérek számára is, az itt található barlangok (pl. Csodabogyós-barlang) pihenő-, telelőhelyül szolgálnak számukra. Megemlíthető a kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros), a korai denevér (Nyctalus noctula), a fehértorkú denevér (Vespertilio murinus L.). A pelék, bár számuk csökken, megtalálhatók, mint például a nagy pele (Glis glis), vagy a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). A nyestek (Mustela foina) és a nyusztok (Mustela martes) egyre gyakrabban figyelhetők meg. A terület turisztikai szempontból kevésbé ismert, egy bemutatóhely és két tanösvény kínál aktív kikapcsolódási lehetőséget.

A közelben: Zalacsányi horgásztó

A zalacsányi-horgásztó a pecások "mekkája", rengeteg halzsákmány kecsegtetésével csalogatja az embereket a vízparthoz. A zalacsányi horgásztó mellett az egész család jól érezheti magát nyaralása alatt. A zalacsányi horgásztó közelében sokféle programlehetőség található.

{jathumbnail off}