Hévízi-tó

A Hévízi-tó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű melegvizes tava.
Különlegessége: ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó.

A Keszthelyi-hegység nyugati lejtője mentén, a Hévízi-völgyben található, Hévíz városa mellett. Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa, amely az egész tóban mindenhol fellelhető. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok körítik, amelyek az egyediségét fokozzák.
A Hévízi-tó kialakulása: A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban (kb. 200 millió éve) kristálytiszta tengervíz borította a környéket, a mai Dunántúli-középhegység helyét is. Ebből a tengerből Hévíz környékén hófehér dolomit, valamint másodlagosan mészkő rakódott le. Még a Föld középkorában, a jura- és kréta korban (kb. 180-70 millió éve) a tenger visszahúzódott a vidékről. A mai Bakony hegység területén a kréta kor végén és a harmadidőszak első korában, a paleocénben, trópusi környezetben bauxittelepek képződtek, majd felszíni hatásra áthalmozódtak. Ugyanezek az erők a felszín puhább rétegeit kikezdték, helyenként lepusztították. Megkezdődött a mészkövek, dolomitok karsztosodása.

A Hévízi Tófürdő a heviz-info.hu oldalon: www.heviz-info.hu/tofurdo.html

A harmadidőszakban Hévíz közvetlen környékén a paleocént követő eocén, oligocén és miocén kor sem hagyott hátra rétegeket, a vidék továbbra is szárazulat maradt. A korszak utolsó időszaka a pliocén viszont nagyon mozgalmas volt.
Mintegy 10-12 millió évvel ezelőtt délkelet felől, a Kárpát-medence területére a Ponthusi-tenger sekély öble nyúlt. A közben kiemelkedő Kárpátok láncolata az öblöt elzárta: beltenger keletkezett. A beömlő folyók gyorsan édesvizűvé változtatták a tavat. Így alakult ki a Ponthusi-tengerből az édesvizű Pannon-tenger. Ebből a sekély vizű tóból akkoriban a Vértes, a Pilis, a Mecsek és a Bakony magasabb részei szigetként emelkedtek ki. A süllyedő tengerfenékre az évmilliók folyamán több száz méter vastag homok- és agyagréteg rakódott le, majd a tenger vize lassan eltűnt. A tengeréről elnevezett Pannon-időszak végén vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát. A későbbi Balaton északi partján, és a délin - Fonyódon és Bogláron - bazaltláva ömlött a Pannon-tengeri rétegekre. A pliocén korszak végén, a pleisztocén elején (kb. 2-4 millió éve) a szél és a vízfolyások délnek hordták a pannon rétegek anyagának nagy részét. A vulkáni utóműködések első jele volt a hőforrások, így az úgynevezett Őshévíz feltörése. A pleisztocén kor közepén a földkéreg mozgása, beszakadása folytán két árokrendszer keletkezett. Ezekben gyűlt össze a csapadék: kialakult a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt.
Ekkor kezdődik a Hévízi-tó története is. Több bizonyíték szól amellett, hogy a Hévízi-tó termálvize a geológiai múltban nem a mai szinten fakadt, hanem ennél jóval magasabban.
Az Őshévíz első feltörési helye a rezi vár közelében, a Meleghegyen, 427 m magasságban volt. A Keszthelyi-hegység triász rögét nyugatról határoló lépcsős törésvonalon az elmúlt 2 millió évben fokozatosan szállt alá a meleg vizű forrás mindig alacsonyabbra és mindig délnyugatabbra. Az Őshévíz második feltörési helye a cserszegtomaji Anna-kápolnánál volt (182 m). A feltörő triász kori rétegben mozgó karsztvíz a pannon rétegek vizével keveredve alakította ki a cserszegtomaji hévizes barlangot. A feltételezések szerint a feltörési szint süllyedésének egyik oka a Keszthelyi-hegység emelkedése, a másik a Hévíz-völgy süllyedése volt. Az ópleisztocénban (kb. 1-2 millió éve) a Biked-hegyre (181 m), a mai Hévíztől alig 3 km-re vándorolt át az Őshévíz, a közép-pleisztocénban a mai fürdőteleptől keletre 1,5 km-re fekvő Dobogó-dombon jelent meg (145 m). A Hévízi-tó vize, mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben. Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött.
Klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt. Az egykori tómederben az ott élő buja növényzet elhalt réseiből tőzegláp keletkezett. A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre kb. 1-1,5 km szélességben, a völgy keleti oldalán levő Dobogóig és a völgyet keletről határoló cserszegtomaji dombvonulatig terjed. Dél felé a tőzeges terület a Zala medréig húzódik, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.

Még több kép a Hévízi Tófürdőről a heviz-info.hu oldalon: www.heviz-info.hu

Forrásbarlang: A Hévízi-tó forrásbarlangja Hévíz névadója, idegenforgalmi vonzereje a közismert gyógy-tó. A tó 38 m mély kráteréből, a Hévízi-tó forrásbarlangjából percenként 30-40 ezer liter hozammal 38,8 °C-os víz jut a felszínre. A víz a felső-triász fődolomitból áramlik fel, s a forrás a karsztos kőzet és a fedő pannon korú agyag-homokkő határon jut a tóba. Maga a forráskráter valószínűleg úgy keletkezett, hogy a törésvonalak mentén felnyomuló hévíz az agyagos, homokköves rétegeket fokozatosan alámosta, omlasztotta, s kivájta a kb. 70×90 m2-es forrástölcsért. A terület fokozottan védett.

Története: Hévíz, mint fürdőhely története a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-tó gyógyító hatása már - valószínűleg - a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat.

A Hévízi-tó felszíne, forrásai és vízösszetétele

A tó felszíne ovális alakú. Északról két vízfolyás torkoll a tóba, délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le a tó vizét a Zala folyóba és onnan a Balatonba.
A tó keresztmetszete a dél felé elhajló tölcsér képét mutatja, amely a forrásánál a legmélyebb. A Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Ez a kevert meleg víz táplálja a tavat. Nyáron a víz hőfoka 33-35 °C, de nagyon meleg napokon elérheti a 36-38 °C-ot is. Ősszel és télen a hőmérséklet alacsonyabb, mintegy 24-26 °C körül mozog.
A víz hőfoka a fürdőzőkre, betegekre nyugtatólag, pihentetőleg hat, mert ez a hőmérsékleti érték az ember hőháztartása szempontjából közömbösnek számít. A tóban általában mindenhol közel azonos hőmérséklet uralkodik, mert a tó felett elhelyezkedő, 1,5-2 méter széles páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a többirányú vízáramlás és az 50 ha véderdő pedig elősegíti a hőmérséklet egyenletességét.
Ha a Hévízi-tó felszínét megfigyeljük, megállapíthatjuk, hogy a tó nincs nyugalomban. Egyrészt: a tavat tápláló forrás a tó vizét állandóan mozgásban tartja, a mélyből feltörő víz lassú körforgással gyűrűzik a partok felé. Másrészt: a víz és a levegő közötti hőmérsékletkülönbség következtében a víz a felszínen kissé lehűl és így nagyobb fajsúlyánál fogva ismét lefelé áramlik. Eközben a tó egész víztömege hengeres mozgással lassan jobbra forog. E kettős vízmozgásnak fontos szerepe van a tó hőmérsékletének szabályozásában, valamint a hatóanyagok egyenletes eloszlásában. Az egyenletes és állandó vízáramlás jótékonyan hat a szervezetre is, mert a fürdőzőket állandó, enyhe masszázsban részesíti.

---

A Hévizi-tó vízösszetétele: A tó vizének összetételét már a 18. század végén vizsgálták a kor tudós emberei. A víz összetételének pontos elemzésére azonban csak az 1950-es években került sor. A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, hidrogénkarbonátos, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős. Ez utóbbi adja egyedi jellegét.

Képek a Hévízi-tóról Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő Hévízi-tó - Gyógyfürdő, Tófürdő

A hévízi-tó élővilága A Hévízi tó gyönyörű zöld környezetben, 60,5 hektáros természetvédelmi területen fekszik. A biológiai aktivitás azt jelenti, hogy természetes tóként része a természeti környezetnek, gazdag növény és állat világa van, vize folyamatosan cserélődik, mozgásban van. A Hévízi tó türkiz színű termál vizében a legismertebb növény a tavirózsa. A rózsaszín, lila és fehér színben látható virágok májustól októberig folyamatosan virágoznak. Az állatvilágában a parányi mikroorganizmusok mellett halak is megtalálhatók (pl.: kárász, dévér, keszeg), valamint kétéltűek (pl.: mocsári teknős) és madarak is (pl.: récék). Télen - mivel akkor sem csökken 24 fok alá a víz hőmérséklete - a hattyúk is menedéket találnak itt.